Bejelentkezés

Keresés



Gyorsmenü:
Hírek
Koncertek
Zenekar
Történet
Lemezek
Tagok
Média
Fotó
Sajtó
Videó
Közösség
Vendégkönyv
Kérdések
Fórum
Mühely
Kapcsolat

Flash mentes verzió



» Üzenet írása
2004-05-28 11:25:50
hahó mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne…
2004-05-28 11:24:17
mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze!
2004-05-28 11:22:22
hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók
2004-05-26 22:57:02
valószínű a késői olvasgatás az oka,de bonyek, az mi az hogy "félfürdőszoba"?
2004-05-26 18:02:39
Nem tudja nkem vki megszerezni a vackolj belém c remekmívet?
2004-05-26 08:44:07
Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön
2004-05-25 20:47:47
azt elolvastam mondjuk két hónappal ezelött.. :) gicge: félfürdöszoba.
2004-05-25 20:11:44
szép dolog, mondhatom. pediglen több mint egy esztendővel történt az esemény, hogy fáradoztam a novella begépelésével. :) leacock egyszerűen jó. ez kérem köztudomású. (ha azt mondod még a rosszcsirkeffet sem olvastad el, szabályosan megsértődöm! :) ) mellesleg mókás, hogy a másoló már megint az én nevemet használja fel... nekem már egyébként is mindegy. :) úgyis divatos dolog engem szidni ezen fórumon és már kezdett kicsit lankadni a dolog. ideje volt. kacc.
2004-05-25 18:37:20
Bámulok az ablakomon... Az idő nálam csak így telik Minden egyes lassú napon Várom, mikor esteledik "Végre eltűnnek a fények! Nem lesz elég idő!"-mondok Ígyhát előtűnve félek, Fejemre nőnek majd a gondok Először csak nyakig lepnek Majd cipőm is megtelik Lassan, lejjeb lépegetve Foguk élesebre fenik Szóval így megy ez addig, Míg valaki fel nem adja Elsétálok az ágyamig Ők meg felmásznak a falra Onnan kopog szemük rajtam Miközben ál-álmom élem, Így lesz majd a hamis vesztes Nyerő tagként újra élen! Az igazi gondoltam felrakom ide az egyikemet,és reszkető lábakkal várom a véleményteket
2004-05-24 19:18:02
A PUF - tuttommal nem oszlott fel és főleg nem azért mert a Lecsó sokat "Kispál és a Borzozik"... Csak simán nem koncerteznek de szerintem (meg mintha olvastam is volna valahol) ha Lecsónak választania kéne a Kispál és a PUF koncert között (mármintha 1 időben lenne a 2ő) tuti a PUFon játszana...
2004-05-24 13:36:15
életemben elöször elolvastam. megérte. :)
2004-05-24 09:37:52
hejhó A Nagy Detektív írószobájában ült. Hosszú, zöld köpeny volt rajta, a köpenyén, gombostűvel odaerősítve, fél tucat titkos irat. Három-négy pár álszakáll függött mögötte, a szakálltartóra aggatva. Kék pápaszem, autótülök és néhány messzelátó, karnyújtásnyira, hogy mindig kéznél legyenek. Fél perc alatt át tudott öltözni ilyen formán. Oldalt egy széken három deci kokain, egy tőr, két liter kloroform. Vonásai tökéletesen elleplezték gondolatait. Titkosírások hevertek előtte az asztalon. A Nagy Detektív egymás után tépte fel a borítékokat, megfejtette őket, és a titkosírások számára fenntartott papírkosárba hajigálta, percenként többször. Kopogtak. A Nagy Detektív pillanat alatt balerinának öltözött át, fekete álszakállat ragasztott, aztán kiszólt: - Szabad! A titkár lépett be. - Ha! – kiáltott a detektív. – Ön az! Gyorsan ledobta az álruhát. - Főnök úr – szólt a fiatalember izgatottan -, rejtély történt. -Ha! – bólintott a Nagy Detektív felragyogó szemmel. - De remélem, olyan, mellyel szemben tehetetlenül áll a kontinens egyesített rendőrsége? - Parancsára, teljességgel tehetetlenek. Több rendőrfőnök öngyilkosságot követett el. - Úgy. S vajon a rejtélyes bűntény páratlan-e a maga nemében, miszerint hasonló eset nem fordult elő a londoni rendőrség évkönyveiben? - Parancsára, igenis. - S felteszem, hogy olyan személyiségek vannak érdekelve, akiknek a nevét csak gondos szájöblögetés után meri ajkára venni az üggyel kapcsolatban? - Úgy van. - Úgy veszem ki szavaiból, hogy a legmagasabb diplomácia képviselői szerint beláthatatlan következményei lehetnek a dolognak, elannyira, hogyha nem találjuk meg a rejtély kulcsát, percek kérdése csak, hogy Anglia kénytelen hadat üzenni Európa kapcsolt államainak. A hű titkár bólintott. - S végre – folytatta a Nagy Detektív -, felteszem, hogy fényes nappal követték el a rejtélyt, például az Angol Bank bejárata előtt vagy a Főrendiház ruhatárában, a rendőrség szeme láttára? - Minden rendben van, főnök úr. A rejtély betartotta az összes feltételeket. - Jó! Vegye fel ezt az álruhát, kapja magára ezt a barna álszakállat, és beszéljen. A titkár gyorsan beleugrott egy előkészített püspöki reverendába, majd előredőlve súgta a Nagy Detektív fülébe: - Württemberg hercegét elrabolták. A Nagy Detektív úgy ugrott fel a karszékéből, mintha alulról megrúgták volna. Elrabolt herceg! Egy Bourbon! Európa egyik legrégibb családja! Ez valóban neki való rejtély volt, az ő analitikus módszere számára kiagyalva. Villámgyorsan működni kezdett. - Megálljunk! – kiáltott. – Honnan tudja ön ezt? A titkár táviratot nyújtott át szótlanul. A párizsi rendőrprefektus távirata volt. Ez állt rajta: „Württemberg hercegét ellopták. A tettes London felé tart. Okvetlenül szükségünk van rá a kiállítás megnyitó ünnepére. Ezer font jutalom.” Tehát íme! A herceget ellopták, ugyanakkor, mikor a kiállítás a legnagyobb politikai események központjába helyezte személyét. A Nagy Detektívnél gondolkodni és cselekedni éppen úgy a pillanat műve volt, mint cselekedni és gondolkodni. Olyan gyakorlata volt abban, hogy úgyszólván egyszerre csinálta mind a kettőt. - Azonnal sürgönyözzön Párizsba: kérjük a herceg személyleírását. A hű titkár néhány szem purgót vett be, meghajtotta magát és eltűnt. Ugyanakkor gyenge kaparászás volt hallható az ajtó felől. Látogató érkezett. Óvatosan négykézláb lépett a szobába. Fejére és vállaira szenescsöbröt borított, hogy a figyelmet magáról elterelje. A szoba közepére mászott. Aztán felállt. Szent Isten! Anglia miniszterelnöke állt a Nagy Detektív előtt. - Ön az! – ennyit mondott a N. D. - Én – vallotta be pirulva a miniszterelnök, nyakkendője csücskét harapdálva zavarában. - A württembergi herceg ügyében? A kancellár megdermedt. - Honnan tudja? A Nagy Detektív rejtelmesen mosolygott negyedik számú álszakállába. - Nos hát, igen – kezdte a kancellár. – Nem tűrök semmiféle titkolózást. Érdekelve vagyok, súlyosan érdekelve. Kutassa fel az ellopott herceget, küldje Párizsba, s én megtetézem a kitűzött jutalmat ötszáz fonttal, tekintve a jótékony célt. De jól vigyázzon – tette hozzá, miközben elhagyta a helyiséget, rendbe hozta álruházatát -, a tettesek meg ne próbálják nyírni a farkát! Úgy tehát! Megnyírni a farkát! A Nagy Detektív agyában forrni kezdtek a gondolatok. Tehát összesküvésről van szó. Újabb kaparászás az ajtón. Újabb látogató érkezett. Ki se kellett nyitni az ajtót, a kulcslyukon mászott be, kígyózva hosszú, vörös burkolatában. Cikkcakk vonalban végigmászott a falon, a szőnyegen, az íróasztal előtt felegyenesedett. Szent isten! A canterburyi érsek! - Kérem szentségedet, üljön le! – mondta udvariasan a Nagy Detektív. – Üljön le, vagy feküdjön le, ahogy jól esik, csak ne fárassza magát ezzel az állással. Az érsek gyorsan kibújt a krokodilbőrből, a szakálltartóra dobta, s fáradtan sóhajtott fel. - A württembergi herceg ügyében van szerencsém, ha nem csalódom? A hercegérsek ámulva tekergett. Varázslat volt ez? - Igen – vallotta be végre. – nagy dolgok forognak kockán. Csak azért jöttem, hogy megmondjam: a nővérem okvetlenül beszélni akar önnel. Idejön, még ma. Minden ezen múlik, egész vagyona. Vissza kell küldenie Párizsba a herceget, különben mindannyian tönkremegyünk. A hercegérsek gyorsan felhúzta a krokodilbőrt, lefeküdt a földre, és tekeregve kimászott az ablakon, közben dorombolva és nyávogva, mert a krokodil mégis feltűnő volt. A Nagy detektív részvéttel nézett utána. – Tehát Dashleigh hercegnőről van szó! – mormogta a fülén keresztül. Bármennyire jártas volt arisztokrata körökben, ezúttal úgy érezte, szokatlanul bonyolult ármányok hálózatába került. Az ajtót erősen verték kívülről. Gróf Dashleigh hercegnő lépett be. Bundájába burkolózva, feje búbjától talpa hegyéig. Anglia legszebb asszonya volt a grófnő. Ellentmondást nem tűrő léptekkel sietett a szoba közepére. Megragadott egy széket, háromszor megforgatta a levegőben, letette és ráült. Mindig ilyen gőgös volt! Közben másik kezével lekapta gyémánttiaráját, s a gyémánttiara-tartóra hajította könnyedén, míg a gyöngynyaklánc-tartón gyöngy nyakláncát helyezte el. - A württembergi herceg, ha nem csalódom… - kezdte a Nagy detektív. - Igen, undok kis dög! – sziszegte a bárgrófnő, utálattal köpve ki gyémánt köpőcsészéjébe, amit egyik kezében tartott. Tehát így! Újabb bonyodalom. Anélkül, hogy szerelmét bővebben megindokolná, a hercegnő undok kis dögnek nevezte e Bourbon-sarjadékot! - Úgy látom hercegnő, ön érdekelve van. - Érdekelve! – sziszegte a grófnő. – Ez nem kifejezés! Hiszen én szopattam a nyavalyást! - Kicsodát? – hüledezett a Nagy Detektív, igyekezvén uralkodni arcvonásain. - Őt, azt a dögöt – sziszegte az őhercegné -, tízezer fontot tettem rá, jól néznék ki, ha nem érkeznék meg idejében Párizsba. Figyeljen ide. Ha a herceget lefülelik, vagy lenyírják a farkát, vagy a hasa alatt eltüntetik a foltot, akkor inkább dögöljön meg! A Nagy Detektívnel a falhoz kellett támaszkodnia, hogy el ne vágódjék. Így vagyunk tehát! A szép nő hidegvérrel küldené halálba a herceget, ő, aki szintén királyi sarj, hisz egész vagyonát egy royalista összesküvésnek köszönheti – s akinek csalhatatlan politikai ösztöne mégis megsúgta, hogy az öröklött születési jegyeinek eltüntetése a herceg testéről kockáztatja számára a francia nép rokonszenvét! A hercegnő felcsatolta a diadémont. Eltávozott. A titkár lépett be. - Három sürgönyöm van Párizsból – kezdte-, mondhatom rendkívüli tratalommal. Először az egyiket nyújtotta át. Így hangzott: „ Princnek hosszú, szőrös a pofája, füle lekonyult, teste hosszú, hátsó lábai rövidek.” Elolvasta a következő sürgönyt: „Princ könnyen felismerhető sajátságos vonításáról.” S végre a harmadikat: „Princ háta közepén fehér szőrpamacs látható.” A két ember egymásra nézett. A rejtély csakugyan tébolyító volt – szinte megoldhatatlannak látszott. A Nagy Detektív tért először magához. - Kérem az ötödik számú báli belépőmet – mondta ridegen. – Ezeket a nyomokat követni kell. – Egy pillanat alatt szételemezte s megint összeragasztotta az eshetőségek szálait. - Nyilván fiatal emberről van szó – dörmögte maga elé – elzüllött, tönkrement emberről, s ezek a jelek elégségesek ahhoz, hogy megleljem őt. Felállt. Hosszú, fekete köpenybe burkolózott, amihez ősz pofaszakáll és vörös szemüveg járt. Ebben a tökéletes álruhában elhagyta az irodát. Megkezdte a nyomozás nagy művét. Négy nap alatt felkutatta London minden zugát. Megjelent minden estélyen, bement minden kávéházba. Mindenütt egy stampedli rumot rendelt. Néhol matróznak mutatta magát, néhol katonának. Ha kellett lelkésztraktusban hatolt be exkluzívabb helyekre, de ebben a minőségben se szenteltek annyi figyelmet rá, hogy felismerjék. A nyomozásnak nem volt eredménye. Bárkit tartóztatott le azzal a gyanúval terhelten, hogy ő princ, szabadon kellett bocsátani. Volt olyan, akiinek szőrös volt a pofája, de annak meg nem volt fehér pamacs a hátán. Másnak volt pamacs, de az meg nem akart vonítani. Egyik se volt hát az ifjú Bourbon. A Nagy Detektív folytatta a nyomozást. Nem talált semmi figyelemreméltót. Éccaka, titokban, meglátogatta a miniszterelnök házát. Átkutatta padlástól pincéig. Megnézte az ablakok fesztávolságát, az ajtók vastagságát. Felemelte a szőnyeget. Megvizsgálta a vízcsapok tömítését. Átkopogtatta a bútorokat. Nem talált semmit. Ugyanígy hatolt be észrevétlen a hercegprímás palotájába. Ministránsgyermeknek öltözve részt vett a misén. Nem talált semmit. Végre Dashleigh hercegnő kastélyára került a sor. Szobalánynak öltözve állott a hercegnő szolgálatába. Ekkor történt, hogy olyan nyomot fedezett fel, ami alkalmasnak látszott a rejtély megoldására. A hercegnő hálószobájának falán széles, bekeretezett rézkarc lógott. Alatta nyomtatásban a címe: württemberg-princ A kép egy dakszlit ábrázolt. Hosszú test, fityegő fülek, hosszú farok, rövid hátsó lábak- mindez nyilvánvalóan rávallott. Mint egy villámcsapás- alig két perc kellett hozzá – a nagy Detektív agyábanvilágosság gyúlt. Megfejtette a titkot! Princtehát nem ember, hanem kutya!!! Szobaleány jelmeze fölé gyorsan kéményseprő-egyenruhát borítva, kisietett a házból. Autóba pattant, s néhány perc alatt otthon volt. - Megvan! – súgta a titkárnak. – Megoldottam a rejtélyt!… Összeegyeztettem a szálakat!… A tiszta analízis megsegített!… Figyeljen csak. Hátsó lábak; fehér szőrfolt a háton; szőrös pofa; na?!… nem emlékezteti magát valamire ez a személyleírás? - Semmire – rázta fejét a Nagy Titkár-, az eset reménytelennek látszik. A Nagy Detektív elnézően mosolygott. - Pedig a dolog roppant egyszerű, kedves öregem. Württemberg Princ nem ember, hanem kutya, méghozzá dakszli, kutyaverseny-pályázó. Dashleigh hercegnő nevelte fel, az értéke huszonötezer font, és kilátása van, hogy a tízezer fontos díjat is megnyerje a párizsi kutyakiállításon. Nos? Gondolhatja, hogy… A Nagy Detektív szavait éles asszonyi sikoltás metszette félbe. - Jézus Mária! A hercegnő rontott a szobába. Arca vad rémületet árult el. Diadémja rendetlenül csüngött hajába. Haja arcába. Gyöngysorai csörögtek. Kezeit tördelte, és nyöszörgött. - Levágták a farkát! – lihegte. – Lenyírták a hátát!… Mit tegyek most?… Tönkre vagyok téve!… - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív hidegen, mint egy ércszobor. – Szedje össze magát. Talán meg tudom menteni. - Ön?!… - Én!… - Hogyan? - Hallgasson meg. Princet be kell mutatni a párizsi kutyakiállításon. A hercegnő bólintott. - A vagyonát tette fel rá, igaz? A hercegnő kettőt bólintott. - A kutyát ellopták, Londonba vitték, levágták a farkát, lenyúzták a hátát. Elbámulva ezen az éleslátáson, a hercegnő hármat bólintott, négyet bólintott, ötöt bólintott, aztán már abba se hagyta, úgy belejött. -És most tönkrement, nemde? - Tönkre – lihegte két bólogatás közt a hercegnő, és a szőnyegre roskadt, miközben a gyöngyök szétgurultak. - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív -, nincs minden veszve. Kiegyenesedett, teljes magasságában. Vonásain kérlelhetetlen hajthatatlanság lenyomata tükröződött. Anglia becsülete, Anglia legszebb asszonyának vagyona forgott kockán! - Én megteszem! – suttogta maga elé. - Álljon fel asszonyom – folytatta aztán szelíden. – Ne féljen, ne tartson semmitől immár!… én elvállalom a kutya szerepét! Ezen az éjszakán a Nagy detektív titkárjával együtt hajóra szállt a csatorna calais-i kikötőjében. Négykézláb ment fel a fedélzetre, hátán szürke kabáttal. Titkárja rövid póráz végét tartotta kezében, melynek örve a Nagy Detektív nyakába volt erősítve. Élénken csaholva ugatta a hullámokat, s néha megnyalta a hű titkár kezét. - Milyen szép kutya! – mondták az utasok. Egész testét szőr borította, amit gondosan összeválogatva ragasztott fel a jól szabott kutyabőrre. Hátán a fehér pamacs tökéletes volt. Automatikusan mozgatható kutyafarka hűen követte minden gondolatát. Mély, fekete szemei okosan, hűségesen néztek fel a szemlélő arcára. Az első nap minden rokonszenv mellette tüntetett. - Quel beau chien! – kiáltották a franciák. - Was für ein Hund! – kiáltották a németek. A Nagy Detektív megnyerte az első díjat! A hercegnő vagyona megmentve! Sajnos, a Nagy Detektív elfelejtette befizetni a kutyaadót, minek következtében másnap elfogta a sintér, és agyonlőtte. Ezt csak mellékesen jegyezzük fel, mint olyan részletet, ami nem tartozik szorosan történetünk keretébe. először is üdvözlet bonyeknak & hibusnak, akik túlélték az erdei táborozást és újra közöttünk lesznek fellelhetőek! :) - - - kisvakond: Nyelem… nyelem és a torkomra forr; fojtogat. Előveszem a kis fehér szárnyaimat a szekrényből és „verdesek, de testem már túl kövér”, vagy ha mégis felcsücsülök az álmaim hátára és a magasba emelkedem, hogy végre tényleg elmenjek innen, jön egy repülőgép és elüt, visszazuhanok… különböző képzetekből állnak a napjaim, de hiányzik belőlem valami… képtelen lennék egyedül elindulni az úton, felszállni egy vonatra és menni-menni, amíg jól esik (és amíg az anyagi kereteim engedik)… nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét… talán félek a „szabadságtól”… furcsa… viszont nagyon tetszett amit írtál, Te valóban érdekes ember vagy ( a szó pozitív értelmében)… - - - lassan kúszik bennem a fáradtság… bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze!
2004-05-23 21:14:03
hol tudom elérni ezt a csajt Dani? Van paisja??
2004-05-23 20:08:32
süt belőlem az iq!
2004-05-23 18:52:55
A PUF nem feloszlott? merthogy lecsó túl sok kispál fellépésre járt és így elhanyagolta a saját zenekarát és ezért feloszlott? vagy ez csak pletyka?
2004-05-23 09:50:02
Hát én most erről a koncertről lemaradtam szervezetlenség miatt...,de a barátnőmmel otthon csináltunk magán Kispál koncertet,és majdnem olyan jó volt,mint az eredeti. Kicsit lapos ez a vendégkönyv... Nincs valami jó témátok? Például ki szereti a KÓLÁt,és miért,és ha nem,akkor meg miért nem? Én UTÁLOM...és miért? Mert nem fogott meg benne semmi...
2004-05-22 08:40:23
szerintem azért egy koncerten mégiscsak könnyebb új emberekkel megismerkedni.hiszen hasonló az érdeklődés,stílus.
2004-05-21 19:58:10
nem a te neved alatt, simán másoló neve alatt. de vicces volt. holnap kirajzok, éljen az erkölcstelenség..
2004-05-21 19:04:16
A Kispál a legjobb.Pont.Pedig még csak 14 vagyok.Bár szerintem ez már szép kor. De nem azért járok Kispálra, hogy pasizzak, hanem mert az a kedvencem és nem hagyhatom ki.
2004-05-21 19:04:16
A Kispál a legjobb.Pont.Pedig még csak 14 vagyok.Bár szerintem ez már szép kor. De nem azért járok Kispálra, hogy pasizzak, hanem mert az a kedvencem és nem hagyhatom ki.